Vulkánok földjén

Szent Anna-tó, Mohos-tőzegláp

Avagy a Szent Anna krátertó, a Mohos tőzegláp és az utóvulkanikus jelenségek egyéb példái. Az évek során ide jártam legtöbbet fotózni. Ismerem a környék minden zeg-zúgát, különleges pillanatait, mondhatni szoros a kapcsolatunk. Megunhatatlan, sokszínű táj. Ha van olyan hely ahol igazán megtapasztalható a természeti környezetből áradó nyugalom, akkor az a tóparti hajnalok egyike lehet. És nemcsak a krátertó nagyszerűsége vonzó és fotogén, hanem a lép különlegessége és az ikerkrátereket övező erdők változatossága, titokzatossága is.

Nem halasztok el egyetlen alkalmat sem hogy egymagamban, vagy fotós társakkal ott lehessek. Újra és újra. Ritkán jár fotós errefelé akit nem kísérek fel bár pár órára erejéig e csodás kis sarkába a világnak. Könnyen megközelíthető autóval, gyalogolni alig kell, és jobb, különlegesebb helyet nem találhat magának sem az aki fotózni akar, sem az aki csak a természet végtelen nyugalmát vágyik megtapasztalni.

Fotózás szempontból tökéletes. Sokszor elkapható akár egyszerre is mindaz a jelenség amit ez a krátertó nyújtani tud, párázó vízfelszín, tükröződés, a vízpartig lenyúló fenyőerdő, és néha, ha szerencsénk van, egy-egy medve is.

A környező erdőkben is sok fotótéma kerül, no meg napközben – amikor ugyebár a természetfotós elő sem veszi a gépet – fürdeni is lehet a tóban.

Kora tavasztól az első komolyabb havazásokig nagyszerűen fotózható, és az ősz, hah ! - nos az ősz mind közül a legszebb. A lombhullatók izzóan sárga lombozata váltakozik a fenyők örökzöldjével, behajolva a kékesen csillogó vízfelszín fölé. Látnod kell, leírni szavakkal nem lehet...

Fotográfusok körében nagyon népszerű célpont, és nincs az a természetfotós aki kikerülné. Én magam sem emlékszem olyan fotótúrára amikor kihagytuk volna a Szent Anna tó – Mohos láp nyújtotta lehetőségeket.