Ha valaki azt kérdezi tőlem, hogy milyen az a táj ami jellemzően erdélyi, és csak itt található meg, sehol máshol, akkor azt válaszolnám hogy azok az elszórt fákkal tarkított legelők, mint amilyen a Bodoki hegység is. Az, ahol találkozol a nyáját legeltető pásztorral, és ahol bármikor találkozhatsz egy békésen keresgélő barnamedvével.
Éppen ezért, ezen a túrán mindezeket a lehetőségeket igyekszünk megragadni. És nincs erre jobb helyszín a Kárpátkanyar belső felében szerényen húzódó Bodoki havasoknál.
A magashegyek kivételével (általában 1800 fölött) a Kárpátokat alkotó hegyvidékek igazi jellegzetessége az erdővel borított zóna fölötti tisztások, legelők, ahol csak elszórtan álldogál egy-egy fenyő, bükk vagy tölgy. Hangulata kellemes, bensőséges, szinte csábít egy rövid szunyókálásra, elnyúlva egy magányos fa árnyékában. Úgy az erdő mélyén, mint a tisztásokon számos fotótéma adódik, a nap bármely pillanatában.
Azonkivül érdemes pár órát a pásztorok tanyáján tölteni, az emberek, napi tevékenységeik, a nyáj kihajtása, a fejés, sajtkészítés momentumait fotózva.
És végül, de nem utolsósorban, itt van lehetőség nagyvadak fotózására is. Ennyi év után is izgalom fog el, amikor meglátok egy barnamedvét, vaddisznót vagy szarvasbikát a saját élőhelyén, szabadon. És nemcsak a vadlesek biztonságából fotózhatjuk őket, de cserkeléssel is próbálkozhatunk. A biztonság kedvéért fegyveres vadász kísér majd minket, és hát az aki legjobban ismeri a vadak járását, szokásos útjaikat.
Ráadásul mindezt egész évben megtehetjük, bár a pásztorok ősz végén levonulnak nyájaikkal a falvak közelébe. Az erdők ölelésében fekvő falvakból indulva, bejárni a hatalmas erdőket, érezni annak lüktetését, hallani apró neszeit, várni egy-egy nagyvad feltűnésére, közben meg hallgatni a számtalan madárfaj énekét … természetkedvelő embernek ennél csábítóbb ajánlattal Erdély nem kedveskedhet.
Nos, mehetnéked lett már?